A téli időszakban sokat járok éjszaka fotózni, és mindig valami különleges kompozíciókon töröm a fejem. Ezt a hatalmas magányos fenyőfát is sokszor fotóztam már, de szokványosnak éreztem az eddigi képeket. Egyik alkalommal a halszem objektívet tettem a gépemre, és nagyon érdekes volt, ahogy a földet meggörbítette, és a Tejút sávja pedig a másik oldalról keretezte a fát. Sajnos órákat kellett mellette várnom, mire sikerült egy olyan 30 másodpercet kifognom, amikor nem voltak az égen repülők.

Nikon D800, Nikkor 2,8/10,5mm, f 2,8, t 30 sec Iso 3200