A Maluku-tengerben, Sulawesi partjainál merülve, a februári időszakban gyakran találkoztam a szélesfejű tintahal (Sepia latimanus) jól megtermett, akár 40–50 centiméteres egyedeivel. Rendszerint ketten, egymás közelében lebegtek a fenék felett. Míg egyikük – mint kiderült, a hím – rendszerint színének, mintázatának változásával, vagy karjainak mozgatásával reagált a közeledésemre, másikuk, velem mit sem törődve, néhány percenként ismételten odaúszott egy ágas-bogas tűzkorall-telephez, és karjaiból csövet formálva, azt az ágak közé dugta. Megnéztem a helyet: az ágak között fekete petetömlők rejtőztek. A nőstény a várakozás perceiben egyszínű, semleges "ruhát viselt", peterakás közben viszont érzelmi változását átmenetileg ugyancsak élénk színek jelezték.