2014 januárja nagyon különleges volt a Lofoten-szigeteken. A hőmérséklet heteken keresztül 0 ºC alatt maradt, és nem volt csapadék. A tavakon vastag jégkéreg nőtt, még a tenger közvetlen közelében is – az átlátszó jég alatt dermedt hallgatásba burkolózott a tavak mélye. Ennek a tónak a felületén gyönyörű mintázatba töredezett a jég, ami a partján emelkedő függőleges sziklafal tetejéről látszott a legjobban. Két héten keresztül mindennap felmásztam erre a hegycsúcsra, hogy lássam, hogyan változik a jég mintázata. Január végén a nap már elég magasan járt az égen ahhoz (karácsony táján egy hónapig nem emelkedik a horizont fölé), hogy déltájban alacsony szögből megvilágítsa a jég felszínét. Ekkor kértem meg a páromat, hogy menjen rá a jégre (biztonságos volt!) – egyedül ez adhatott viszonyítási alapot a jég elképesztő mintázatához.