A párának a felkelő nap által megvilágított, és a még árnyékban lévő részei a kompozíciót egy világos és sötétebb részre osztják. Egyes részletek mintha tükrözve lennének a sötét-világos határ mentén, és a fák között átszűrődő pászmák átlószerűen tagolják a kompozíciót, és jelölik ki a tükröződés irányát. A napkelte számtalanszor átélt, és megunhatatlanul szépnek talált élménye mellett – amelyet a fotó felidéz – ezek a váratlan szimmetriák, ezek felismerése és böngészése teszik számomra kedvessé ezt a képet.