2019 telén történt, hogy igazán ki akartam mozdulni egyet baglyokat fotózni a hóesésben. Túrkevét céloztam meg úticélként és mint autóval nem rendelkező kiskorúnak, két választásom volt: 1. elmegyek vonattal vagy busszal; 2. megkérdezem szüleimet, hogy esetleg nem akarnak-e kirándulni. Ebben az esetben apukámnak volt is kedve (mint általában), így elindultunk. A bagolyfotózás sikeres is volt, de utána apukám ajánlott egy következő úticélt: a Zádor-hidat, ami a pusztában álló 18. századi építmény. A hangsúly azon van, hogy a pusztában, ugyanis ott egy több száz példányból álló őzrudlira bukkantunk. Tőlük kicsit távolabb hozzánk pedig közelebb két őz volt, amelyek a földön feküdtek. Na, mondom, ha esik, ha szakad, ezeket megpróbálom becserkelni. Eleinte telével fotóztam, majd gondoltam egyet, és még közelebb mentem, megpróbáltam a nagylátószögűvel különlegesebb képeket készíteni.

It happened in the winter of 2019 that I really wanted to get out a bit when it was snowingand photograph owls. I set Túrkeve as my goal. Being a minor without a car I had two choices: 1. go by train or bus; 2. ask my pparents if they felt like going on an excursion. In this case my father felt like it (as usual), so we started out. The owl photography was successful but afterwards my father suggested a next destination: the Zádor bridge, which is an 18th century construction in the plains.The emphasis is on the fact that we came upon a herd of deer several hundred in number. A little further away from them and closer to us were two deer lying on the ground. Well, I said, whether it rains or pours I’m going to try to get in close. At first I photographed using a telephoto but then thought better of it and moved in even closer, tried it with the wide angle to take more unusual pictures.

Gépváz: NIKON CORPORATION NIKON D7200
Objektív: Sigma 4-5.6/10-20mm EX DC HSM