A kép március utolsó napjaiban készült, mikor a lemenő Nap sugarai megvilágították a felhőzetet. Sötétedéskor hazafele sétálva pillantottam meg a szántóföldön a képen látható őzbakot. Mivel túl sűrű volt az egybefüggő bokros rész, így meg sem próbáltam áthatolni rajta, nehogy elijesszem az állatot. Ezért tehát megpróbáltam valami művészibb fotót készíteni róla. A távolabb lévő bakra fókuszálva, a tőlem néhány méterre lévő bokrok ágai teljesen elhomályosodtak, aminek a hatására a sötétebb és a sárga színek finoman keveredtek egymással.