A szikes szélén, álcaháló alatt lapultam. Úgy egy órával napkelte után sikoltozni kezdtek a madarak a nádasban. Nem csitult a hang, sőt egyre közelebbről hallatszott. Egyszer csak két füstös cankó (Tringa erythropus) rebbent ki a nyílt vízre hangosan csipogva, ugrálva. Mögöttük egy róka (Vulpes) kocogott.
A cankók időnként leszálltak majd futottak egy kicsit, fel-felrebbentek, egymást váltva élénken csipogva a róka előtt, csalták egyre távolabb a nádastól. 'Fogj meg, ha tudsz' – láthatóan ez volt a játék neve annak, amit játszottak. Szegény vörös bundásnak nem volt esélye.
A lármára felfigyelve még néhány cankó csatlakozott a játékhoz. Ez volt az a pont, amikor a róka is rájött, hogy ma ő vesztett. Megállt, egy darabig nézte még az ugráló tollasokat, majd lassan elkullogott. Bizonyára a fészektől próbálták távol tartani a cankók, ezúttal sikerrel.

I hid under a camouflage net on the edge of the rocky outcrop. About an hour after sunrise, the birds started screaming in the reeds. The sound did not die down; it came closer and closer. At one point, two spotted redshanks (Tringa erythropus) burst out into the open water, chirping and jumping loudly. Behind them, a fox (Vulpes) jogged along.
The birds would land and then run a little, bouncing up and down, taking turns chirping vigorously in front of the fox, luring it further and further away from the reed bed. The poor red fox never stood a chance.
Noticing the racket, a few more foxes joined in the game. At this point, the fox realized that he had lost today. He paused, watched the jumping feathered creatures for a while, and then slowly rolled away. He must have been trying to keep the fox away from the nest, this time with success.

Gépváz: NIKON CORPORATION NIKON D850
Objektív: Nikon 200-500