Nagyon szép reggelre ébredtünk aznap. A tőzikék szinte ragyogtak a harmatcseppek között. Valahogy mégsem találtam a „fogást” rajtuk. Utolsó mentsvárként felraktam a közgyűrű soromat, és szinte kitárulkozott a világ. Ez a parányi makró világ, ezer csodát rejt, csak győzzön az ember választani közülük.