Négy hetet töltöttem a kuvikok fotózásával; az idő első felében még kotlottak, a második felében már a fiókáikat etették. Az első két hétben mindössze kétszer láttam a tojót, a második két hétben meg naponta egyszer-kétszer. Mivel a tojó szinte folyamatosan az odúban ült, a hím már a fiókák kikelése utáni napon jókora pockokkal és gyíkokkal is megjelent, amelyeket párja fogyasztható méretűre darabolt az apróságoknak.
Egyik napon, hosszas várakozást követően, valami nagyon nagy méretű, nehezen felismerhető zsákmánnyal érkezett. A néhány másodpercig tartó jelenet alatt a fotózásra koncentráltam, és csak a képek készítése után ismertem fel, hogy egy mezei nyúl fejét tartotta a csőrében. Tíz éve figyelem a baglyok életét egy mezei nyulak által sűrűn lakott területen, de ilyen zsákmányról még soha nem volt információm.

I spent four weeks photographing the little owl (Athene noctua). For the first half of the time, they were clucking, and for the second half, they were feeding their chicks. In the first two weeks, I saw the female bird only twice a day, and in the second two weeks, once or twice a day. As the female was almost constantly in the burrow, the male would appear the day after the hatching with large pockmarks and lizards, which his mate would cut into edible sizes for the chicks.
One day, after a long wait, he arrived with some vast, hard-to-identify prey. During the scene, which lasted only a few seconds, I concentrated on the photo shoot and only realized after the pictures were taken that he was holding the head of a jackrabbit in his beak. I have been following owls in an area densely populated by hares for ten years, but I have never had information on such prey.

Gépváz: NIKON CORPORATION Z 9
Objektív: NIKKOR Z 400mm f/2.8 TC VR S