Tavasszal, - pitypang virágzás idején – sok makró felvételt készítettem kint a kertben. Az egyik ilyen alkalommal, fenyőfánk ágai között kutattam óriás hangyák után, mikor az egyik tűlevélre felakadva találtam rá erre az érdekes „utazóra”. A kis pók saját fonala akadt fel az ágon. Kabátomat egy távolabbi ágra helyezve próbáltam a hátteret kialakítani, a megfelelő fényeket pedig derítő lappal biztosítottam. A képhez roppant türelem kellett, 2-3 órán keresztül próbálkoztam, mire sikerült elfogadható pózban és élesség tartományban elkészíteni, mivel a lehelet könnyű „pitypangernyő” és „utasa” a legkisebb szellőre, vagy akár a leheletemre is heves táncba kezdett. Már pedig Veszprém és környéke nem éppen szélcsendes vidék…