A kárókatona tőlem körülbelül 6 méterre halászott. Több halat is kifogott, mindegyiket alaposan előkészítette a vacsorához: vízhez csapkodta, forgatta, rázta a csőrében, újra és újra lemerült velük. Így aztán rengeteg fotót tudtam készíteni. Összességében ez tetszett a legjobban, mert a hal kissé vicces, bumfordi „arckifejezése” némiképp enyhíti a horgas csőr és a vér által sejtetett drámát.