A fotó a tél egyik leghidegebb reggelén készült. Már este, lefekvéskor tudtam, hogy gyönyörű lesz a napkelte, derült ég volt, és minden jel arra mutatott, hogy reggel köd lesz. A helyszínt még nyáron kinéztem: egy vizes legelő a Kiskunságban. Kiérkeztemkor -18, -20 fok hideg lehetett, és legnagyobb örömömre frissen esett két centi hó. Alacsonyan feküdt a tájon a köd, várható volt, hogy valamikor át fog derengeni rajta a napfény. Arra viszont nem számítottam, hogy ez csak két és fél óra múlva történik meg, s mivel nem akartam összejárni a havat addig még csak nem is léphettem arra a helyre, ahonnan a képeket akartam készíteni.