Ez a számomra kedves kép nemcsak az édesanya és gyermeke közötti kötelékről szól, hanem az ember kapcsolatáról is a világmindenséggel. A csillagokkal teli égboltot nézve gyakran tudatosul bennünk, milyen parányi részei vagyunk az Univerzumnak. Az viszont ritkábban jut eszünkbe, hogy egy kicsit mindannyian a csillagok gyermekei vagyunk. Gondoljunk csak bele, vérünkben az összes vasatom, csontjainkban az összes kalciumatom, tüdőnkben pedig az összes oxigénatom régebbi, mint a Föld, és valaha mind egy gigászi csillag szívében keletkezett.