Kalotás Zsolt barátom invitálására mentem el egyik tavaszi hétvégén Bőszénfa környékére, ahol az erdő alja terítve volt virágokkal. A bőség zavarában azt sem tudtam, melyiket fotózzam – bármerre néztem, jobbnál jobb témákat láttam. Már jócskán dél után járt az idő, de egyik addigi képemről sem éreztem, hogy igazán átütő lenne. Ekkor gondoltam egyet, és a makró-objektívet egy halszemre cseréltem, és megfogadtam, hogy ma már csak ezzel fotózok. Ezt a hóvirágot néztem ki elsőre magamnak, de mivel a fények közel sem voltak ideálisak – és jó nagy mélységélességet is szerettem volna –, így vakuval kellett megvilágítanom a növényt.