Az utóbbi években különös figyelmet fordítok a tájakra. Nemcsak azért, mert sajátos, hazai hangulatuk magával ragad, hanem azért is, mert rohamlépésben tűnnek el a „fenntartható fejlődés” jegyében történő emberi beavatkozások miatt. S talán azért is, mert az utóbbi évek természetfotói közül ezt tartom a legkevésbé manipulálható, a leginkább természetes műfajnak. Az idén kora tavasszal elindultam, hogy vázlatot készítsek az általam gyártott nagy formátumú, síkfilmes fakamerám számára. Ez a kép lett az előtanulmányok legjobbika.