Amikor természetfotósként eljutottam Hokkaidóra, hasonló élményben volt részem, mint A vonat érkezése című Lumière-film nézőinek, akik ijedtükben felugráltak a helyükről, annyira megindította őket a látvány. Japánban a találkozásom a természettel minden képzeletet felülmúlóan intenzív volt. Sokszor emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy a rácsodálkozás ideje korlátozott, és azért jöttem, hogy alkossak. Hosszú felkészülés előzte meg az utamat, sok képnézegetéssel és fotókoncepciók kitalálásával, a helyszínen tapasztaltak mégis megrendítően hatottak rám. Lenyűgözöttségemet az utunk minden állomása fokozta.