Sasfotózással telt téli hónapok végén az enyhüléssel együtt a sztyeppi sirályok csapatai is megérkeztek. A sasok határozottan tiltakoztak a náluknál többször kisebb madarak jelenléte láttán, amelyek a földön ülve tisztes távolságot tartottak a királyok lakomájától. Ám amikor az uraságok a levegőbe emelkedtek, pimaszul a hátuk mögé kerülve még bele is csíptek a sasok tollazatába. Az egyik ilyen jelenet közben sikerült lenyomnom a gombot, amint a sas visszanéz támadójára, s közben bosszankodva valami olyasmire gondolhat, hogy „ha még egy szárnycsapással közelebb jössz, estére már humuszalapanyag lesz belőled”!