Ez a kép a véletlen folytán készült, amikor nem a megszokott, kedvenc helyemre indultam fotózni, hanem – ma sem tudom, miért – éppen az ellenkező irányba. Amikor kiértem a város szélére, már majdnem lement a nap, a seregélyek esti pihenőjükre készülődtek a közelben lévő nádasban. Néha megriadtak, repültek pár kört a fejem felett, majd újra visszatértek. Egyszer azonban nem szálltak vissza rögtön, hanem az egyik közeli jegenyefa ágaira telepedtek. Folyamatosan gyűltek ott, újabb és újabb csapatok jelentek meg szinte a semmiből, majd annyian lettek, hogy az ágak nem bírták a nagy súlyt, és a madarak alatt lekonyultak. Az előtérben egy másik csapat madár húz el, így érzékelhető a seregélyek tömege. Nem jutottam szóhoz a csodálattól, amit akkor átéltem! Szinte fényképezni is elfelejtettem, csak bámultam a megszámlálhatatlan madarat a horizonton.