Az elmúlt négy év legszerencsésebb pillanatai voltak, amikor a vidramama előttem tanítgatta halászni picinyeit. Olyannyira mesébe illő történet volt, hogy mozdulatról mozdulatra azokat a jeleneteket figyelhettem meg, mint amikor Karak tanítja vadászni a kis Vukot. Az első héten a bébi vidrák még nem tudtak a víz alá merülni a gyenge izmaik és a bundájukban rekedt levegő miatt, de igen hamar eltanulták anyjuktól a halfogás mesterségét. Két héttel az első megjelenésüket követően már önállóan is zsákmányoltak. Ezt a fotózást kétéves előkészületi munka, les építés és kísérletezés előzte meg. A tervek szerint éjszakai madárfotózásra épült a rendszer, a vidrák csak bónuszként jelentek meg. Amikor végre minden összeállt, és egy hónapot a fotózásuknak szentelhettem, éppen akkor jelent meg először egy egész vidracsalád a lesem előtt. A képen látható folyamatos csíkokat az állatok által levegőbe repített vízcseppek lámpafénnyel való megvilágítása és a hosszú zársebesség okozta. Három vaku fénye segíti továbbá, hogy a vidrák élesek lehessenek, még 1/10 másodperces expozícióval is.