Szeretem a félarasznyi korallharcsákat figyelni. Kisebb-nagyobb rajuk hol kiismerhetetlenül nyüzsög, kavarog, hol meg – ki tudja milyen vezényszóra – rendezett formációkat vesz fel. Leggyakrabban hallabdaként "gurulnak" a fenéken, és "utolsó pár előre fuss" módszerrel felváltva fésülik át a homokot. Ezúttal a nyüzsgést akartam megörökíteni hosszabb záridővel, és akadt köztük szerencsére jó helyen egy példány, amelyet a vakufény kiemelt, és a felszíni fény zöldesre festett.