Az egykori dunántúli bányaművelés által elapasztott karsztforrások vize az utóbbi években szerencsére kezd visszatérni. Így van ez a tatai langyos karsztforrások esetében is. A növények és állatok is kezdenek betelepülni, ha még nem is régi szépségükben és gazdagságukban. A Fényes-források 3 m mély legnagyobbikában merülve egy májusi hétköznapon kárászokkal, nyurga pontyokkal, fenékjáró küllőkkel és naphalakkal találkoztam. A vízben lebegő üledékszemcsék és moszatfoszlányok miatt mesterséges megvilágítást nem használhattam, de éppen ez vált a látvány javára. A természetes kékes-zöldes fényben a táj és a színes-díszes naphal szinte tökéletes harmóniát teremtett.