A hegységeinkben élő foltos szalamandrák szárazföldi életet élnek, csak tavasszal keresik fel az erdők mélyén rejtőző hűvös vizű patakok öbleit, vagy tavacskákat, hogy a nőstények kloakájukból vízbe eresszék 1-2 centis, félig fejlett, de úszásra és kopoltyúval víz alatti fejlődésre kész ivadékaikat. Ugyanoda érkeznek akkoriban a hímek is a part mentén, de szárazföldön történő párzás céljából, amelynek aztán a következő tavaszon születhet meg a gyümölcse. Április elején sokat fagyoskodtam kedves forrástavam 6°C körüli part menti vizében egy nagy fánál, hogy fényképezzem a vízben szülés pillanatát, de csak a már fenékre úszott lárvákat sikerült megörökíteni. A szalamandráknak nincs taraja, mint rokonaiknak a gőtéknek, így azután rossz úszók, farkukkal jobbra-balra csapkodva csak nehézkesen haladnak. Egy szülés utáni, már karcsúbb nőstény partra úszását azért sikerült megörökítenem a víz alól.