A májusi eső aranyat ér – tartja a mondás. Akkor és ott, cserkelés közben bőrig ázva, nem vagyok benne biztos, hogy magam is így gondoltam. Idén már többször is próbálkoztam ezen a vadföldön, de a képek eddig az alkalomig várattak magukra. A bika-rudli már kinn legelt, amikor ez a három tavalyi borjú önfeledt rohamban megérkezett. Azonnal rájuk fókuszáltam, és igyekeztem lekövetni a mozgásukat, miközben arra törekedtem, hogy a zivatar intenzitását is sikerüljön visszaadni a képen.

May showers are worth gold, so the saying goes. In the midst of stalking, soaked through to the skin, I’m not certain I thought the same then and there. I had already tried this wild terrain several times during the year but photographs eluded me until this occasion. The stag was grazing when the three fawns from last year arrived, racing with total abandon. I immediately focused on them trying to follow their movement while attempting to also register the intensity of the downpour in the photograph.

Gépváz: 1/160 sec. 640