Egy áprilisi napon anyukámmal kerékpároztam a szegedi Maros-parton, amikor megpillantottunk egy őszapót, csőrében eleséggel. Figyeltük, hogy hová repül és az egyik nyárfán felfedeztünk nyolc éhes fiókát. Nagyon megörültem nekik és azonnal felhívtam apát, hogy hozza el a fotófelszerelésemet. Izgatottan vártam a megfelelő pillanatokat. Több, mint két órán át figyeltem az etetést. Valószínűleg ekkor repülhettek ki a fészekből, mert szorosan összebújva kuporogtak az ágon. Csodálatos élményben volt részem.