Kora reggeli órákban kezdtem a vizimadarak fotózását. A szürke gémek, a kócsagok mellett többször megjelentek előttem a bakcsók is. Szépen nyugodtan keresték táplálékukat és közben egy-egy pillanatra engedték lencsevégre kapni magukat. A szél percről percre erősödött és megfigyeltem, hogy a távolban lévő bakcsók néhány hosszú, fehér tollból álló bóbitájukat a szél megemeli és mint az indiánok lassan közeledtek felém. A legbátrabb példányt sikerült az elképzelt pozícióban lefotóznom, a többi madár azonban a távolban maradt.