Amikor tíz év után újra rászántam magam arra, hogy építsek egy itatót, nem sejtettem, hogy a kertünk madarait egyáltalán nem fogja érdekelni. Már azt terveztem, hogy megszüntetem, ne „csúfítsa” fölöslegesen az udvart. Az egyik nap olyan meleg volt, hogy a környék összes rovarja az én itatómból ivott, még a szomszédom méhei is ott oltották a szomjukat. Megkegyelmeztem az itatónak, és inkább elkezdtem fotózni ezt a csodát. Hemzsegtek a méhek és a darazsak, ezért úgy döntöttem, hogy a lézeres fotócsapdámat fogom használni, amit sok éve fejlesztettem ki. „Kifeszítettem” a lézersugarat a víz fölé, azzal párhuzamosan, és felépítettem a négy vakuból álló rendszert. Mint mindig, most is érdemes volt a beállításokkal vesződni. Olyan képet szerettem volna készíteni, amelyen látszik az érkező rovar tükörképe is. A lézercsapda most is tökéletesen működött, rendkívül gyors reakciója miatt nem kell a rovarok sebességét belekalkulálni az élesség beállításába.