Ezt a képet annak köszönhetem, hogy nem szeretem ideális viszonyok között fotografálni a természetet. Most sem hagyott cserben a megérzésem, amikor olyan napot választottam, amikor az időjárási körülmények enyhén szólva szörnyűek voltak. Két napja hol a hó, hol az eső, hol az ónos eső esett, minden élőlény ronggyá ázott. Dideregtek a madarak, a szarkák sem kötekedtek senkivel, ezt az ölyvet sem piszkálták. Bár engem fölülről védett egy kevés nádszövet, a leshely alja átázott, és a körülmények kezdtek elviselhetetlenné válni. De még hiányzott ez a kép. Mint mindig, most is érdemes volt kivárni! Számomra olyan ez az egerészölyv-fotó, mintha a fajának a karikatúráját hoztam volna létre. Talán egy madarakról szóló rajzfilmben rögtön szerepet kaphatna, mondjuk, egy bárpultnál csendben iszogatva, elázva…