A makrofotózás egyedi világa könnyen magával ragadja az embert, főleg, ha makro-akciófotózásról van szó. Amikor először nekihasaltam az esőerdő avarjának, még nem gondoltam, hogy órákon át ott is maradok. A hangyák fáradhatatlanul gyűjtögették a különféle növényi részeket, amelyek formáját és színét vakuval megvilágítva jól ki tudtam emelni. Este ötkor kezdtem fotózni, mert nappal a hangyák nem voltak aktívak, és hajnali két órakor hagytam abba, amikor 2000 kocka elkészítését követően már komponálni is alig bírtam a fáradtságtól. Amikor összeszedtem a felszerelésemet, és elindultam a szállásomra, alig tettem meg húsz métert, máris belebotlottam egy halálos mérgű korallkígyóba. Akkor tudatosult bennem, hogy a talajon fekve a hangyák fotózása még a cápafotózásnál is veszélyesebb lehet.

The world of macro-photography can easily enchant us, especially if it is about macro-action photography. When I first lay down on the fallen leaves of the rainforest, I did not think I would stay there for hours. Ants tirelessly collected various plant parts, whose shape and color I could highlight well with my flash. I stated to shoot at five in the afternoon, because ants were not active during the day, and finished at two in the morning when after capturing 2000 frames I was so tired I was barely able to compose. As I packed up my equipment and headed to my lodging, I barely covered twenty meters when I stubbed my foot against a deadly poisonous coral snake. I realized then that lying on the ground, taking pictures of ants can be more dangerous than photographing sharks.

Gépváz: Canon Canon EOS1D X
Objektív: 100.0mm, ƒ/14.0