Pontosan 10 éve dolgozom ennek a képnek az elkészítésén. Akkor láttam először ezt a jelenetet 100 méterről, és azóta próbálom ideális körülmények között elcsípni. Hogy melyek az ideális körülmények? Rétisast önmagában sem könnyű ötméteres távolságból fényképezni. Mindezt magas páratartalmú, hideg időben, hibátlan, felhőmentes napfelkeltében, sötét háttér előtt, teljes szélcsendben és éppen akkor, amikor érkezik mellé egy másik madár is, amire reagálva egy jókora leheletet enged a levegőbe – csaknem lehetetlen! Amikor minden hozzávaló megvolt, egy csodálatos reggelt töltöttem lélegzetvisszafojtva kedvenc lesemben. Már csak a sas hiányzott...

I have been working on this image for exactly ten years. I saw this scene for the first time 100 meters away and have been trying to capture it under ideal circumstances ever since. So what are the ideal circumstances? It is not easy to take a photograph of an ern from even five meters in itself. To do so in cold weather, with high humidity and a perfect cloudless sunrise, in front of a dark background without any wind whatsoever, exactly when another bird arrives next to her and she blows out a big breath into the air, is almost impossible. When I had all these ingredients, I spent a wonderful morning holding my breath in my favorite hide. Only the ern was missing…

Gépváz: Canon Canon EOS1D X
Objektív: 400.0mm, ƒ/2.8