Orix magánya a namíbiai sivatag dűnéi között naplemente előtt. A kép egy kisrepülőgépből készült, a parthoz közel, ahol a homok még sárga, mert több tíz kilométert távolodva a parttól vörösre vált a színe az oxidáció miatt. Számomra ez a fotó jelképes, az élőlények és a természet viszonyát látom benne, hogy mily kicsik is vagyunk mi a természethez képest.

The solitude of Orix in the Namibian desert dunes before sunset. I took this picture from a small airplane, close to the coast, where the sand is still yellow because it turns red due to oxidation tens of kilometers away. For me, this photo symbolizes the relationship between living beings and nature, of how small we are compared to nature.

Gépváz: Canon EOS 5D Mark III
Objektív: Sigma 70-200 DG OS HSM f2,8