Már évek óta terveztem egy ilyen kép elkészítését, de ez évig furcsa módon nem szedtem össze hozzá a bátorságomat. A merészség abban áll, hogy órákra ki kell feküdni egy forgalmas közút szélére, mivel a fecskék fészeképítéséhez nélkülözhetetlen sár leginkább ott fordul elő. A kis pocsolya egy kanyarban alakult ki, ráadásul az otthonomtól nem messze. A szomszédaim már megszokták, hogy időnként furcsán viselkedem, de a többi járókelő tekintetében egyszerre láttam kíváncsiságot és meghökkenést. Annak ellenére kitartottam, hogy a teherautók néha fél méterre mentek el mellettem. Álcázást nem lehetett alkalmazni, így mozdulatlanságba merevedve vártam a fecskéket. Rövid időn belül már annyira megszoktak, hogy 1–2 méterre is leszálltak mellém. A legkellemetlenebb mégis a meleg volt, amit az aszfaltút ontott magából.